2015. március 29., vasárnap

Nincsenek megjegyzések:

Chapter Eight: Félünk az újtól...


Sziasztok! Rettentően sajnálom a rengeteg késést és most is csak egy rövidebb réssze jöttem, de remélem tetszeni fog! Jó olvasást!
Puszi: Charil xoxo

Egy koszos, dohos helyen ébredtem igen sötétben. Az egész szobaban - ha ez nevezhető szobának - egyetlen ablak volt, de az is elég kicsi, méghozzá az előtte elhelyezkedő rácsok sem javítottak a látásviszonyokon. A helyiségből egy vasajtó segítségével lehet kijutni, bár biztos vagyok benne, hogy zárva van. Lassan felállok és odasétálok. Lenyomom a kilincset, de nem történik semmi. Jól gondoltam: be van zárva. Megfordulok és az ajtónak támasztva hátam, lecsúsuok a földre. Már tuti, hogy a suli első napját lekéstem, aminek örülnék is, ha nem ez miatt lenne.
- Evan! - pattanok fel
Ott hagytam a Levéltárban. Nem tudtam rajta segíteni. Remélem jól van.
- Hahó! - dörömbölök az ajtón,oly erővel, hogy kezem fájni kezd - Engedjetek ki! - kiabálok, de reménytelen
Ez az ajtó nem dísznek van itt. Biztos vagyok benne, hogy vastag és, bár hangom teljes erőből hallattam senki sem veszi észre kétségbeesett kiabálásom, mert az. Ki ne lenne ilyen helyzetbe kétségbeesett? Elraboltak. Azt sem tudom hol vagyok. A srácot, akit szeretek... igen mondhatom azt, hogy szeretem, a földön hagytam eszméletlenül és, ha minden igaz a bátyám el akar tűntetni a föld színéről.
- Ez is csak velem történhet meg! - kiabálom az üres szobának
- Pontosan mi is? - kérdez vissza
- Vagy halucinálok vagy ez a szoba tényleg beszél - gondolkodom hangosan.
- Egyiksem. Ne menj el lottózni - nevet fel a hang.
- Láthatnálak? Akkor talán nem lennék ennyire... -  akad el szemem mivel nem is tudom mi a jelenlegi érzelmi helyzetem
- Nem ismersz meg a hangomról? - sétál elém a fiú
- Zach? Mit keresel te itt?
- Amit te, csak nem ugyan olyan értelemben. A szárnyaid alapjan félig angyal, félig arkangyal vagy. Én ennek a mása vagyok, csak démon formájában. Az egyik felem mindenkit meg akar ölni, de a masik mindenkit meg akar védeni - ül mellém
- Mióta vagy itt? - érdeklődöm a szemben lévő szürke, mohás falat bámulva
- Pár napja. A suli elkezdődött már?
- Szerintem ma van az első nap. Miért?
- Eddig egy napot sem hiányoztam a suliból.
- Te? - kerekednek ki szemeim
Zach az osztály rosszfiúja. Mondjuk csak az öltözéke és néha a beszólásai tették ezzé, de én azt hittem lógott már. Na, ezt jelenti az, hogy egy könyvet ne a borítójáról ítélj meg.
- Még sosem lógtál?
- Nem. A jódémoni énem nem engedte, bár a rossz mindig ezt akarta. Mivel nem jött össze inkább a külsőmre és a felszínes dolgokra fókuszált.
- Nem tudod mikor akarnak elengedni?
- Nem. Akárhányszor rákérdezek nem történik jó dolog - rázza meg fejét.
Hirtelen zajt hallok az ajtó túloldaláról, így felkelek, nehogy rámnyissák az ajtót. Zach is felkel és mellém áll. A nehéz vasszerkezet kinyílik és megpillantom bátyám.
- Miért vagyunk itt? - kérdezem mérgesen
- Különcök vagytok. Senki sem szereti a különcöket - vonja meg vállát.
- Tudod ezeknek a különcöknek iskolába is kell járniuk te zseni! Az ételről éa italról nem megfeledkezve!
- Vegyél visszább - szól rám erélyesen.
- Hadd kiabáljak már mikor kedvem tartja!
- Sky... itt már nem az van, amit te akarsz. Én nem Jeremy vagyok - simít végig arcomon, de ellököm kezét
- Nem. Nem ő vagy - hangom halk, mégis érezhető benne a szarkazmus.
- Nos démonkám... - fordul Zach felé - hoztam neked egy angyalt. Tépd szét! - nevet fel, majd elmegy maga mögött becsukva az ajtót, de nem zárja be, legalábbis nem hallani
Várok pár másodpercet, míg léptei elhalkulnak és a kilincsre helyezem kezem. Lenyomom, majd magamban egy örömtáncot járok, ugyanis nyitva van. Halkan kijjebb nyitottam, hogy kiférjünk rajta, majd Zach felé pillantottam.
- Jössz? - kérdezem suttogva
- Nem mehetek. Bajod esne - feleli.
- Ígérem, hogy nem engedem, hogy bánts. Gyere már! - biztatom mosolyogva
- Én megyek előre - siet az ajtóhoz.
Előre megy, én pedig követem és egy ismeretlen helyen találom magam. Egy szép, tiszta,rendezett házban, ami a színekből gondolva egy fiúé. Az uralkodó szín a kék, de talalható banne fehér is.
- Lám-lám. Kit látnak szemeim? Tudtam, hogy mihelyst tudsz, megszöksz, de,hogy te is Zach?!
- Nem vagyok a játékszered, akit kedvedre rángathatsz - mondja fura hangon Zach.
- Pont azt csinálod amit akartam - nevet fel Peter.
- Mégis mit? - kérdezem
- Skyler el kell innen menned - suttogta hasát fogva Zach.
- Mi történik veled?
- Démonná változom. Meg foglak ölni - néz rám rémisztően fekete szemekkel, de nem hátrálok.
- Vegyél mély levegőt. Én nem mozdulok mellőled - fogom meg erősen kezét.
Remélem, a gyógyító erőm ezekre azesetekre is kiterjed. Zach megfogadja tanácsom és egymás után vesz mély levegőt, majd fújja ki.
- Nem! - kiált fel bátyám - Nem segíthetsz neki - ránt el a fiútól.
- Peter te megőrültél! Engedj el! - szólok bátyámra, aki erősen szorítja kezem és a falnak tol
Ijedten nézek rá, de nem félek. Tőle nem, de a tetteitől igen. Kezét felemeli, majd vörös nyimot hagyva maga után, csattan arcomon. Fejem félrebicsaklik és szám is felreped.
- Így játszunk? - kérdezem leginkább magamtól és nem törődve könnyeimmel, visszaütök
Peter, úgy tűnik számított tettemre és megfogta öklöm, még a levegőben.
- Gyenge vagy te ehhez. Mindig is az voltál. Egy gyenge ember. Tudod miért nem vagy eredeti angyal? - kérdezi ijesztő hangon
Hatalmasat nyelve rázom meg fejem. Öklöm még mindig erősen szorítja és szemeivel villámokat küld felém. Ebből már nem jövök ki jól.
- Örökbefogadtunk. A szüleid kiskorodban meghaltak. Mivel apa és anya dolga volt, hogy megmentsék őket, ám ez nem sikerült, így bűntudatból örökbefogadtak. Tudod miért nem találkoztunk akkor? Mert utáltalak, ahogy most utállak. Beférkőztél a helyemre.
- Miért tudtam beférkőzni a helyedre? Csak ezen gondolkodj el! - vágom rá csípőből, de nem kellett volna
Keze ismét arcomon csattant, de mostmár nem csak a szám repedt fel. Arccsontom vonalán is végigszakadt a bőr. Engedtem könnyeimnek. Muszáj voltam kiadni. Sírva borultam térdre miután elment. Zach aggódva karolta át vállam. Nem szólt semmit, csak csendben hagyta, hogy kisírjam magam a vállán, ezzel teljesen átáztatva pólóját. Pár percig még sírtam, majd minden kiesett.
Az ágyamban ébredtem fel, de nem tudom hogyan kerültem ide. Lassan felkelek, de fejembe fájdalom nyilal.
- Sky - hallom meg Peter hangját.
- Tűnj innen! Tűnj a házamból! - kiabálok rá, mire Jeremy nyit be a szobába és szorosan átölel
- Semmi baj. Ő csak Peter. Ő mentett meg - suttogja nyugtató hangon.
- Megmentett? Mitől? Magától? Inkább haltam volna meg.
- Zach majdnem megölt. Örülj, hogy ott voltam - viharzik ki nagyobbik bátyám.
- Ne higgy neki. Jer... Peter fogvatartott egyik osztálytársammal együtt és majdnem megölt. Kérlek küld el - nézek komolyan és ijedten szemébe.
- Nem fog bántani, a bátyád.
- Vegyél ujjlenyomatot az arcomról - mormogom az orrom alatt.

2015. március 10., kedd

Nincsenek megjegyzések:
Részlet:

Sziasztok! Mint a címből is látjátok egy részlettel érkezem. Nekem évvégén egy vizsgám lesz matekból, így kevesebbet tudok lenni, ez azt jelenti, hogy hetente egy rész, de igyekszem ezekkel sem késni. Ma rettentően örülök, mert a gimibe amibe jelentkeztem nagyon jó helyen vagyok és 99%, hogy felvesznek így jött ez az előzetes.

- Zach? Mit keresel te itt?
- Amit te, csak nem ugyan olyan értelemben. A szárnyaid alapjan félig angyal, félig arkangyal vagy. Én ennek a mása vagyok, csak démon formájában. Az egyik felem mindenkit meg akar ölni, de a masik mindenkit meg akar védeni - ül mellém
- Mióta vagy itt? - érdeklődöm a szemben lévő szürke, mohás falat bámulva
- Pár napja. A suli elkezdődött már?
- Szerintem ma van az első nap. Miért?
- Eddig egy napot sem hiányoztam a suliból.
- Te? - kerekednek ki szemeim
Zach az osztály rosszfiúja. Mondjuk csak az öltözéke és néha a beszólásai tették ezzé, de én azt hittem lógott már. Na, ezt jelenti az, hogy egy könyvet ne a borítójáról ítélj meg.
- Még sosem lógtál?
- Nem. A jódémoni énem nem engedte, bár a rossz mindig ezt akarta. Mivel nem jött össze inkább a külsőmre és a felszínes dolgokra fókuszált.
- Nem tudod mikor akarnak elengedni?
- Nem. Akárhányszor rákérdezek nem történik jó dolog - rázza meg fejét.
Hirtelen zajt hallok az ajtó túloldaláról, így felkelek, nehogy rámnyissák az ajtót. Zach is felkel és mellém áll. A nehéz vasszerkezet kinyílik és megpillantom bátyám.

2015. március 8., vasárnap

Nincsenek megjegyzések:

Chapter seven: Rossz időjárás


Sziasztok! Itt egy újabb rész! Szám szerint a 7. El kell mondjam már majdnem a felénél tartunk aminek nagyon örülök. Egyrészt annak, hogy kitartotok mellettem egyrészt annak, hogy én is kitartok, de ez csak miattatok van. Nagyon köszönöm a véleményeket, a pipákat és a több, mint 1000 kattintást. Nekem ez rengeteget jelent, de nem is húzom továb az időt. Jó olvasást minden kedves idetévedőnek! 
UI.: Bocsi, hogy nincs tagolva, de a gépem elromlott, így telefonról teszem fel.
                            Puszi: Charil xoxo

- Sky? Te mit keresel itt? - nyújtja felém kezét Jeremy, amit el is fogadok
Felhúz és magyarázatot követelő pillantasokkal bombáz. Peter, pedig ismét nem rejti véka alá vélemémyét.
- Mit gondolsz magadról? Azért, mert a húgom vagy neked mindent szabad? Hát nem! Skyler ez törvényen kívüli tett! Egy fontos megbeszélés volt, amit valószínűleg miattad buktunk el! - kiabál velem
- Ha így viselkedsz velem nem akarok a húgod lenni! Inkább leszek árva, mintsem a családodba tartozzak! Csakhogy tudd nem érdekelnek a törvények! És most, ha megbocsájtotok megkérdezek valakit, aki el is mondja mi történt a megbeszélésen! Pá! - indulnék el, de valamelyik megfogja karom
- Te is tudod, hogy nem így gondolta - mondja Jer
- Tőle akarom hallani - fordulok bátyám felé
- Nem fogod. Amit kimondtam, azt kimondtam. Minden szavam komolyan gondoltam -von vállat Peter
- Nem vagy a bátyám. Nem is leszel. Utállak - mondom teljes nyugodtsággal, majd kezem kihúztam Jeremy kezei közül
Magam sem tudom, hogyan, de a következő pillanatban, már a pokolban találtam magam. A hely ismerős volt. Mikor Aaron lehozott Jessicá-val akkor is ide jöttünk. Felidéztem, hogy merre mentünk, majd emlékeim követve indultam utamra.
Hamarosan a hatalmas ajtó előtt találtam magam, amin bekopogtam.
- Gyere! - jött a válasz
- George? - nyitok be
- Szia. Már vártalak. Ülj le és vedd le azt a kabátot. Itt meg fogsz sülni - mosolyog
Leveszem dzsekim,így szárnyaim is előbukkannak. Leülök az egyik székre és George velem szembe ül.
- Még sosem láttam ilyet. Különleges vagy - mosolyog
- Mi történt a megbeszélésen? - kérdezek a tárgyra
- Nem mondtak el semmit? - kérdezte, bár tudta a választ
- Tudod, hogy nem. Sosem mondanak el semmit - felelem
- Mutatok valamit - áll fel
Én is így teszek és követem. Kimegyünk a teremből és affelé a "börtön" felé indulunk, ahová Jeremy-t is vitték. Mikor megérkezünk George előre megy és mond valamit az őröknek, majd hozzám sétál.
- Nekem el kell mennem, de te maradj itt. Kevin folytatja az idegenvezetést.
- Melyikbe?
- Tessék?
- Melyikbe akarsz bezáratni? Legalább ne legyek egyedül. Ez az egy kikötésem van.
- Mi...?
- Ne is próbálj meg hazudni. Már belefáradtam. Amúgyis inkább rohadok egy bötönben, mintsem mégegyszer összefussak Peter-rel.
- Nem akarlak bezárni. Én nem olyan vagyom, mint Peter - néz végig a szemembe és látom, hogy igazat mond - Csak segítened kéne nekem, de most találkoznom kell az egyik emberemmel. Kevin mindent elmagyaráz - siet el, majd a srác sétál felém
- Nézzük... - sétál körbe - Te most ark- vagy sima angyal vagy?
- Nem tudom.
- Melyik oldalad érzebb erősebbnek?
- Mindkettő ugyan olyan, de mit kell nekem mutatnod?
- Eredetileg Aaron-höz kéne vigyelek, de nem foglak. Akkor kezdjük is - vág bele egyik szárnyamba
Fájdalmasan felordítok, majd próbálom megkeresni a vérző pontot, de nem érem el.
- Mit akarsz?
- Én semmit. Majd te akarsz... meghalni - vágja meg másik szárnyam is majd elém áll - Kár lenne a pofidért, de nem tehetek mást - akar belevágni, de megfogom a tőrt
Sajnos az éle a tenyeremben pihen, így gyorsan elkapom vérző kezem. Ezzel utat nyert arcomhoz, amit ki is használt. Egy mély vágást ejtett az arccsontom vonala alatt.
- Mit csi...? Mi történt? - rohan hozzám Evan
- Vigyázz! - rántom el magam elől, így a neki szánt penge a hasamba áll
- Sky... - fog meg Ev, nehogy elessek
- Nem fogok időben meggyógyulni. Túl sok a seb - tájékoztatom
- Jeremy és Peter biztos segítenek - emel fel "menyasszony" stílusban
- Ne... - szólok rá gyengén - kérlek.
- Miért? Tudnának rajtad segíteni - mondja és, már a házunkban is vagyunk - Jeremy! - kiált még mindig a kezében tartva
- Ige... Mi történt vele? - siet hozzám aggódva
- Nem tudom. Így találtam - hazudik Evan
- Fektesd az asztalra - pakol le gyorsan bátyám az étkezőasztalról
Ev óvatosan lefektet, majd megigazítja szárnyaim.
- Peter gyógyító. Ő nem tudna segíteni?
- Igazad van. Peter! - kiabál Jer
- Nem kell a segítsége - mondom halkan
- Ezen nem vitatkozom. Vagy meghalsz vagy segít - néz rám szigorúan bátyám
- Meghalok.
- Itt vagyok! Mi az az eget rengető dolog, ami miatt elkellett rángatnod a...
- A húgod haldoklik.
- Saját maga mondta, hogy nem a húgom szóval szia! - menne el Peter, de Jer megfogja karját
- Odamész, megfogod a kezét és meggyógyítod!
- Nem kell a segítsége - ellenkezem
- Látod?! Nincs rám szüksége - néz rám Peter
- Olyan makacsok vagytok mindketten - rázza meg fejét Jer. - Te segítesz neki, te pedig elfogadod a segítséget! - parancsol ránk
Ezzel a hangnemmel kiskorom óta nem merek ellenkezni, így sóhajtok egy nagyot, majd engedem, hogy Peter megfogja a kezem és meggyógyítson.
- Látjátok?! Nem is volt olyan nehéz - mosolyog Jer
- De. Az volt - feleljük egyszerre.
- Egyszer a makacsságotok fogja okozni a veszteteket. Tényleg Sky... a suliba nem kéne valami beaadandó? Holnap van a szünet vége.
- De. Úr isten! El is telt egy hét? Jer nem akarsz segíteni?
- Nem. Tudod, hogy ilyenekben nem segítek.
- Evan? - pislogok rá hatalmas szempillákkal
- Miben kellene segíteni? - kérdezi
- Köszi! - ugrok a nyakába
- Nem mondtam, hogy segítek.
- Akkor nincs ölelés - húzódok el, de tíz centinél tovább nem enged, mert derekamnál fogva tart - A város történetéről kell csinálnom egy előadást történelemre, mert elég rosszak a jegyeim.
- Szerencséd van, mivel én történelemből kiváló vagyok.
- Tudom. Emlékszel?! Megnéztem a jegyeid.
- Gonosz - nyújtja rám gyerekesen a nyelvét.
- Ne feledd, félig angyal vagyok - értem a szárnyamimra, melyek közül egyik fehér.
- Csaló - forgatja meg szemeit.
- Nem én akartam ezt - szaladok fel a szobámba és hallom magam mögött lépteit.
Az ágyra vetem magam és lábaim magam alá húzom. Megbántott. Szemeimből megindulnak a könnyek, de csak szipogok.
- Sajnálom. Nem akartam - nyit be.
- Tudom, semmiség - törlöm le könnyeim.
- Tényleg sajnálom... - ül velem szembe - tudhattam volna, hogy rosszul fog esni - helyezi kezeit térdemre.
- Tényleg semmiség - rázom meg mosolyogva fejem,majd szemeibe nézek.
- Amiért sírsz az nem semmiség.
- Kérlek hagyjuk. Csak túl érzékeny vagyok - fogom meg kezét.
- Biztos?
- Igen - puszilom arcon.
- Meddig jutottál az előadásban? - sétál az asztalomhoz, majd elveszi asztalomról a jegyzeteket
- A feléig eljutottam, de ebben a zűrzavarban nem tudtam semmit sem. A jó hír, viszont, hogy a neheze már megvan. Mostmár, csak a családom történetének kell utánanéznem, mert Mr. Green azt mondta fontos szerepük volt a város megalakulasában.
- Akkor irány a...
- Levéltár.
- Tudtam, csak elfelejtettem a nevét.
- Iiigen. Biztosan - nevetek fel, majd zsebembe csúsztatom a telefonom és magamhoz veszem a jegyzeteim.
- Az én kocsimmal megyünk és én vezetek - jelenti ki.
- Félsz a kocsimtól? - vonom fel szemöldököm
- Nem, de félek, hogy esetleg meghalnék míg te vezetsz és nem szeretem más kocsiját vezetni.
- Szóval bénán vezetek, ezért nem engedsz vezetni. A kocsim, pedig nem vezeted,így a tiéddel megyünk - indulok lefelé a lépcsőn.
- Így is mondhatjuk - nevet fel.
- Most megsértődtem - szaladok le, majd felkapom kabátom és becsapom magam mögött az ajtót, de nem hallom csattanni.
Amint kilépek és feltekintek az égre lefagyok. Ilyet még életemben nem láttam.
- Sky... ez nem jelent jót. Muszáj ma mennünk?
- Holnapra kell az előadás, de tudod mi ez?
- Gömbvillámok... nem kéne most mennünk - fordul felém.
- Ha nem csinálom meg egyest kapok.
- Szót fogadsz nekem. Ha azt mondom indulunk akkor indulunk - szögezi le.
- Rendben - bólintok rá.
- Gyere - fogja meg kezem és gyorsan a kocsinához húz - Nem szabad sokáig a levegőn lenned.
- Miért? Evan mondanál valamit? -kérlelem, de szavaim süket fülekre találtak
Egyszerűen fogta magát és beült a kocsiba. Én is követtem, majd, miután mindketten bekapcsoltuk magunkat elindult.
Mire a Levéltárhoz értünk az eső is szakadni kezdett. Miért lett a fényes napsütésből ilyen gyorsan villámlás és eső? Jó lehet, a természet, de kezdem azt hinni, hogy valami vagy valaki más keze van a dologban.
- Sky! - legyez arcom előtt Evan
- Mi? Igen? - rázom meg fejem, hogy magamhoz térjek
- Megérkeztünk, csak nagyon gondolkodtál - mosolyodik el zavartságomon - Sietnünk kell, mert kint nem biztonságos számodra.
- Miért? - szállok ki a kocsiból
Evan azonnal fejem fölé emeli az esernyőt, de egy csepp ígyis a kezemen landol. Átégeti kabátom ujját, majd beleég pulöverem ujjába, mellyel egyenes utat nyer bőrömhöz, amivel szintén nincs jó viszonyban. Először csak a kis ponton, ahol a bőrömhöz ért, majd az egész kezemben fájdalmat érzek. Ezt Evan is észreveszi és gyorsan behúz az épületbe, majd ledobja az esernyőt. Felhúzza kabátom, majd pulóverem ujját és kezét az esőcsepp okozta, vörös foltra helyezi. Lehunyja szemeit és arcán látszik, hogy koncentrál, majd vonásain fájdalom kezd tükröződni.
- Mit csinálsz? - kérdezem, de nem válaszol - Evan. Evan! - szólongatom, de semmi, majd egyszercsak elengedi kezem és mélyet szippant a levegőből
Rám pillant, majd megszédül, de időben elkapom és lassan a földre eresztem. Mellé térdelek, sarkamra ülök és fejét ölembe helyezem, makd egyre fehéredő arcát figyelem.
- Evan, Evan. Héj! - szólongatom, de nem használ - Valaki! Valaki kérem segítsen! - kiabálok, de sehol senki
Evan továbbra sem válaszol és kezdek félni. Mi van, ha ebben is az arkangyalok keze van? Miért bántanák az egyik emberüket?
- Miért kell mindig ilyen helyzetbe kerülnöm? - kérdezem leginkább magamtól, de örülnék, ha választ is kapnék - Mindjárt jövök - súgom Evan-nek és fejét óvatosan a földre helyezem.
Felállok és elindulok körbenézni, hátha van itt valaki, de szerintem esélytelen. A régi iratokon, kömyveken és polcokon kívül nincs itt semmi. Egyedül egy fa ajtó amibe gyönyörű mintákat faragtak. Vajon mi lehet mögötte? Kezem a kilincsre helyezem és le akarom nyomni, de egy hang megakadályozza.
- Nem kéne bemenned - szólal meg mögöttem Kevin
Gyorsan lenyomtam a kilincset és az ajtó résnyire ki is nyílt, de visszacsapta. Kezével az ajtót tartotta, de minden erőmmel és kétségbeesésemmel azon voltam,hogy kinyissam. Nem sikerült.
- Mit akarsz? - fordulok felé
Kissé megijedek, mert azt hittem távolabb van, de nem. Majdnem teljesen az ajtónak présel, és, még közelebb is jön.
- Nem sikerült befejeznem, amit elkezdtem - simít végig arcomon.
- Mit kezdtél el? - suttogom kérdésem
- Amit most sem fogok. Túl sokat veszítene a világ - tapasztja ajkait enyémekre
Belemegyek a játékába és fordítok helyzetünkön. A falnak nyomom és kezemmel egy eszközt keresek amivel leüthetem, de nem találok. Ez is csak az én szerencsém lehet. Kevin fordít helyzetünkön és én kerülök az ajtóhoz. Csapdába estem. Levegőhiány miatt elválunk, de két centinél tovább nem távolodik el, aminek jelenleg örülök. Annyira szédülni kezdtem, hogy, ha nem tartana összeesnék. Mivel eddig nem voltam ilyen rosszul feltételezni merem, hogy ő csinált velem valamit.
- Mit csináltál? - kérdezem kábán
- Az arkangyal halálos csókja... - mosolyodik el - ,bár te félig az vagy. Gondolom akkor nem fog megölni, de ahogy elnézem elég rossz hatással volt rád.
- Miért?
- El kell tűntesselek. Még sosem láttunk hozzád hasonlót és ez megrémiszti az embereket, mármint angyalokat. Főleg a főnököt.
- Ki a főnök? - kérdezem erőtlenül
Szemeim már alig bírom nyitvatartani és erőm is elfogyott. Egy okból állok még a két lábamon : Kevin tart.
- Peter - mondja ki a nevet.
- Nem. Az nem lehet. Nem... lehet... - halkul el hangom
Szemeim lecsukódnak és a sötétség ismét ellep. A bátyám nem akarhat megöletni. Ez valami tévedés. Biztos van más Peter is...

2015. március 3., kedd

2 megjegyzés:

Chapter six : Az új énem


Sziasztok! Megérkeztem a hatodik résszel. Igazán nem tudom miért írom le, mivel a címből látszik. Köszönöm a feliratkozót és a kommentet. Nagyon jól estek. Mint láthatjátok beszereltem egy Chat-et is, amibe nyugodtan írhattok bármiről.Facebook-on is csináltam egy csoportot, aki olvassa a blogom nyugodtan jelentkezzen, de az is , aki nem. ne féljetek, nem harapok. A link : https://www.facebook.com/groups/1042618385753406/
Örömmel várom az üzeneteket, jelentkező embereket, de nem is húzom tovább az időt. Jó olvasást! 
                                                              Puszi : Charil xoxo


A házunk ajtaja előtt veszek egy nagy levegőt és bekopogok. Lassan kifújom elhasznált oxigénem, mikor Peter nyit ajtót. Azonnal rám akarja csukni, de lábam az ajtó és a küszöb közé helyezem.
- Egy: itt még mindig én lakom. Kettő: nem szép dolog kizárni a húgod a házból. Főleg nem egy ilyen cuki cicával - simogatom meg Leo buksiját
- Hol találtad? Az erdőben, ahová az életed veszélyeztetve mentél? - húzza fel szemöldökét
- Hazudtak nekem. Muszáj volt egy kis nyugalom. Amúgy beengednél a házamba? Kezd hideg lenni kint.
- Gyere. Aztán elmondod mégis mi a francot csinálsz te?! - kiabál rám mikor becsukja mögöttem az ajtót
- Én? Ti! Hazudtok nekem, csakhogy megvédjetek? Milyen gyerekes ez? Könyörgöm... tizenhét éves vagyok!
Ezzel a mondattal megkezdődött egy hosszú veszekedés. Peter érvelt én érveltem, csak kissé magas hangon
- Héj! Héj! Srácok! - kiált ránk Evan - Mi folyik itt?
Bátyám és én egymást túlordítva feleltünk, majd ismét összekaptunk.
- Skyler! Peter! Elég! - kiált ránk ismét, de kettőnk hangja elnyomja az övét
Hirtelen észreveszem, hogy Leo nincs a kezemben és nem látom sehol, de mihelyst meghallok egy hatalmas egyben hangos nyávogást meglátom a konyha pult tetején.
- Leo! - siet hozzá Evan, majd szorosan megöleli - Merre voltál? Mi történt veled? Miért véres a bundád? - kérdezi aggódva
Kikerekedett szemekkel nézek a két fiú felé. Leo Evan macskája lenne és tényleg Leo-nak hívják?
- Hogy került ide? Nem láttátok? - fordul felénk E
- Én... én... khm... Én hoztam haza, mert nem tudtam, hogy van-e gazdája. Nem tudom mi történt vele, de meggyógyítottam - felelem a végén már mosolyogva
- Min mosolyogsz? - érdeklődik
- Nem hittem, hogy cicás vagy.
- Leo még apáé volt. Mikor meghalt nem volt szívem magára hagyni, de úgy látom tetszel neki. Nincs rossz ízlése - kacsint mosolyogva
- Köszi, de hol van Jeremy?
- George. Állítólag Jer-nél van valami, ami kell neki. Azt mondta, ha nem adjuk neki oda 24 órán belül... megöli - feleli Peter
- Mi kellhe... A toll! - rohanok a szobámba
Fent kihúzom asztalom fiókját, de nincs ott. Ijedten szaladok le a lépcsőn.
- Nincs itt. Eltűnt - hangom kétségbe esett
Ha nem találom meg Jeremy-t megölik és az én hibám lesz.
- Milyen toll? - érdeklődik Peter
- Egy arkangyal toll. Még a balesetkor kaptam Jer-től. A baleset. Bocsi srácok, mindjárt jövök - rohanok el
A járdán sebesesen szedem lábaim és a földet pásztázom, nehogy elessek. Nemsokkal később meg is érkezem a temetőbe. Itt már lelassítok és megkeresem szüleim sírját. Lassan a díszes márvány elé sétálok és leülök a fűbe.
- Ismét eltelt egy év. Tudom... Jeremy-vel szoktunk jönni, de a mostani életünk nem engedi meg, hogy ő is itt legyen. Az én hibámból... - csuklik el hangom - Sajnálom, ha nem vagyok ilyen akaratos nem lenne most élet veszélyben. Sajnálom, hogy nem fogadtam szót sosem. Sajnálom, hogy csalódást okoztam... - sírtam, sőt zokogtam - Mindent sajnálok.
- Skyer! - hallok meg egy gúnyos hangot
- Szeretlek titeket, de most mennem kell. Sajnálom... ezt is - állok fel, de már késő
Egy kemény mellkasnak ütközöm. Ha nem nyúl utánam valószínűleg a sírra estem volna.
- Csak én vagyok - suttog Bryan
- Bry - fújom ki benntartott levegőm - Hogy kerülsz ide?
- Nem voltál otthon. Peter és Evan már teljesen ki voltak akadva, hogy eltűntél. Mesélték Jeremy-t. Jól vagy?
- A bátyám valószínűleg miattam fog meghalni. Ennél jobban nem is lehetnék!
- Tudom hol van a toll. Evan-nek van egy ötlete, miszerint Jeremy irodájában hagytad.
- Mikor megmutatta a szárnyait - jut eszembe - Tényleg! Nem raktam el.
- Akkor siessünk - húz kocsijához
Gyorsan beszállunk, elindítja a motort és a megengedett sebesség határon túllépve indul az irodához. Az épület előtt megáll. Én kiszállok, míg ő leparkol. A lifthez rohanok és benyomom a 11-es gombot. Mikor kinyílik sebesen beszállok.
- Szia! - hallom meg Aaron hangját
- Ne, ne, ne, ne - csapkodom kétségbe esetten a lift ajtót, de már bezárult
- Nem is örülsz nekem? - biggyeszti le ajkait
- Nem! A bátyám ismét a pokolban haldoklik, amíg te itt vagy! Miért kell az a toll?
- Az a toll George-é
- Bővebben? - húzom fel szemöldököm
- Nincs bővebben. Nem kell mindenről tudnod.
Mondata végén megszólalt a lift és kinyílt az ajtó. Mint puskából kilőtt nyúl rohantam az iroda ajtajához, melyet kulcsommal kinyitottam. Kivágtam a gyenge faszerkezetet és a tollért rohantam, amely az asztalon feküdt ékes pompával. Mihelyst kezembe vettem valami fura érzés futott végig rajtam, majd fájni kezdett a hátam. Ezt Aaron is észrevette, de tekintetéből láttam, tudja mi fog következni.
- Mi történik velem? - kérdezem ijedten
- Szerintem angyallá változol, de nem biztos.
- Angyallá?!
- Aha. Tudod a szép, nagy szárnyú emberek.
- Vic... - szakít félbe a fájdalom
Térdre rogyok, majd a fájdalomtól összegörnyedve sírok. Érzem, hogy a szárnyak ki akarnak törni és sikerül is nekik. A fájdalom alább hagy és helyét a döbbenet veszi át. Nem egyszerű szárnyaim nőttek.
- Wow! Ez... ez lehetséges? - kérdezem Aaron-t
- Az, hogy egy melltartóban állsz előttem vagy a szárnyaid? - húzza féloldalas mosolyra száját, majd elismerően biccent felém
- Szerinted? - fordulok körbe, mint farkát követő kutya, csak most a szárnyaim akarnám megnézni
Amit látok belőle az egy fekete és egy fehér szárnyvég.
- A szárnyad se semmi. Még sosem láttam egy embernek különféle szárnyakat. Ez...
- Wow! - szól közbe meglepetten Bryan - És mit keresel itt? - néz szúrós szemekkel Aaron-re - Miért vagy melltartóban és miért vannak szárnyaid? Könyörgöm öt percig nem voltam itt és a világ változik meg?
- Megfogtam a tollat és a szárnyak szétszakították a pulcsim.
- Próbáld meg visszahúzni őket - tanácsolja Bry
Erősen koncentrálok, de nem megy. Szerintem még túl új vagyok.
- Vedd fel ezt. Vissza foga tartani a szárnyaid - nyújtja át bőr dzsekijét
Felvettem és a két szépség tényleg eltűnt. Kezembe vettem a tollat és Aaron-nek nyújtottam.
- Mire hazaérek épségben szeretném látni Jeremy-t - húzom össze a kabátot
- Meglátom mit tehetek - tűnik el
- Siessünk haza. Peter talán tudja mi történik veled - indul el a lifthez
Beszállunk, majd megnyomja a földszint gombot. Ahogy a lift elindult rosszul lettem. Pár másodpercig talán nem is láttam.
- Mi a baj? - tart meg Bryan
- Nem tudom. Olyan hirtelen jött fájdalom. Szétszakad a fejem.
- Szerintem az átváltozással jár, de nem biztos. Én eleve angyalnak születtem, de Peter lehet, tud valamit.
- Csak siessünk haza - hangom gyenge, alig hallható
- Nem mozog a lift. Sky nem mozog a lift!
- Nézd meg a vész jelzőt.
- Vörös. Bent ragadtunk. Szerintem ülj le egy picit. Olyan sápadt vagy - segít leülni
A sarokba húzódom, hogy minél több támaszt kapjak és ne essek össze. Bryan közelebb húzódott hozzám, majd átkarolta vállam.
- Felhívom őket oké?!
Válaszként bólintok, majd hallom is, hogy kicsöng telefonja. Kihangosította.
- Megtaláltad? - kérdezte egyből Peter
- Neked is szia - köszönök
- Skyler ez nem játék! Több ilyet ne merj csinálni, mert szoba fogságban leszel életed végéig! - ordít
- Peter! - szól rá Bry - Skyler épp nincs olyan állapotban, higy ordibálj vele. Eljöttünk a tollért és a liftbe ragadtunk miután átadtuk Aaron-nek. Eljönnétek vagy hívnátok szerelőt?
- Nemsokára ott vagyunk - sóhajt bátyám, majd kinyomja a telefont
- Hideg van - dörzsölöm meg karomat
Tettemre Bryan közelebb húzódik és mindkét kezével átölel. Mocorgok egy kicsit, majd kényelmesen mellkasának dőlök és felpillantok rá.
- Köszi! - suttogom
- Meg ne fagyj nekem - dörzsöli meg ő is karom, majd ismét átkarol
- Szerinted még látom Jeremy-t? - pillantok fel rá
- Ha George-nak csak a toll kellett biztos, hogy látod, de szerintem tudta mi lesz a következménye, ha megérinted, bár volt már a kezedben nem?! - megvárja míg válaszolok, majd folytatja - Akkor nem tudom miért csak most változtál át.
- Lehet az erőm miatt. Eddig nem jött elő a gyógyítás - felelem halkan
- Lehetséges, de miért nem gyógyulsz? Még a lázad is kezd felmenni - teszi kezét homlokomra
- Nem tudom. Nekem ez az egész sok. Már feladtam, hogy megértsem mi miért történik vlem. Úgy döntöttem elfogadom, ami van és nem leszek magamba fordulva, mint anyáék halálakor.
- Pedig ügyesen kezeled. Tiszta profi vagy. Bárkivel ez történt volna, már rég ki lenne akadva, de te tűrsz.
Épp kinyitottam szám mikor zaj hallatszott a lift tetejéről. Bryan felállt és kinyitotta a vész ajtót vagy mit.
- Sziasztok! köszön Jeremy
- Jer! - pattanok fel, de rögtön meg is bánom
A világ pár másodpercre elsötétül, majd szép lassan minden fény visszajön. A lift falának támaszkodom és próbálok egyenletesen lélegezni, de nem megy.
- Ne! - ugrik be a "dobozba" Jer és hozzám siet - Ne,ne, ne, ne... - hajtogatja, majd szemeim kezdi vizslatni
- Tudod mi történik vele? - kérdezi Bryan
- Angyallá változik, de a teste harcol. Van benne jó és rossz is, ezért nem tudja melyik legyen? Amúgy miért is lesz ő angyal? - szegezi Bryan felé a kérdést, de én válaszolok helytette
- A toll, amit adtál. Megfogtam és szárnyaim nőttek.
- Kellet előjönnie a varázs erődnek - mordul fel
- Elfogok ájulni - csuklik alám mindkét lábam, de Jeremy gyorsan elkap
- Fel kell vinnem. Egyre rosszabbul lesz és csak otthon van rá gyógyszer. Én kimegyek. Majd segítesz neki? - kérdezi Bryan-t
- Persze - helyezi kezeit hátam és lábam alá, majd felemel
Jeremy kimászik a tetőn, majd Bryan felnyújt neki. Bátyám nyakába kapaszkodom, aki, így könnyen kihúzhat.                     
Hasonló képpen cselekszik, mint Bryan pár másodperce, majd kitárja szárnyait és a levegőbe emelkedik. A következő szint ajtajáig repül, ami ki van nyitva és egy pillanatra letesz a földre. Felülök és hátam a falnak döntöm, majd kíváncsian figyelem bátyám. Bryan is csatlakozik hozzánk, majd egy kissé odébb húzódva tőlem, kezdenek beszélgetni. Hangosan suttognak, így minden szavukat hallom.
- Hazaviszed? Nekem mennem kell, mert Peter megkért, hogy segítsek neki       George-dzsal tárgyalni - kéri jer
- Természetesen, de ki lesz akadva, ha ezt megtudja - feleli Bry, majd hozzám sétál, míg Jer eltűnik
Barátom felemel, majd hazáig repül velem a sötét égboltot végigszántva. Otthon kaptam egy kis gyógyteát, ami Evan szerint segíteni fog leküzdeni a választást,de ez eddig még nem jött be. A szárnyaim ugyan úgy fekete és fehér színben pompáznak.                             
 Mikor elég jól éreztem magam, és a fiúknak is bebizonyítottam, hogy nem fogok összeesni a járdán, de még elrabolni sem tudnak a sötét miatt elengedtek sétálni.
Gyorsan az iskola mögötti fához értem és, bár a múltkor nem tudom miért nem működött, de a törzsre helyeztem kezem. Az átjáró megnyílt és fehérség áradt az ajtón át. Két őr hozzám sietett, de, miután lerendeztük ki vagyok tovább engedtek.
- Valamelyikőtök nem tudja merre van a tárgyaló terem? Sürgősen beszélnem kell a bátyáimmal - vetettem be bájom
- Elkísérlek - feleli a szőke hajú srác, azt hiszem Jake
Ajánlatát elfogadtam, majd a teremhez kísért, ahonnan kiabálás hangja szűrődött ki. gyorsan megköszöntem Jake segítségét, majd a hallgatózni kezdtem.
- A saját lányod és fiad használod fel egy kis bosszúhoz? George legyél észnél! A család fontosabb! - kiáltja Peter
 - Ezt akkor mond, mikor az öcséd vagy a húgod száműz a mennyországból! Addig csak hallgass! És kérdésedre válaszolva : igen! A fiam és a lányom fontosak és tudom, hogy Skyler is megkedvelte őket. Hiába van egy gonosz oldala is jelenleg nem hozom elő, pedig tudnám, hanem békén hagyom, amíg ő nem keresi a társaságom! Ne nézzétek hülyének, mert nem az! Én itt végeztem is! -kiabálja George, majd az ajtó kivágódik és ügyesen orrba csap
- Ha érdekel miről beszéltünk tudod hol találsz - mosolyog

Tudja, hogy hallgatóztam. Gonosz vigyorral a képén távozik, majd meglátom bátyáim nem kissé dühösen. Most nem lennék a helyemben. Ők is tudni fogják, hogy hallgatóztam.